VÉGE

Sziasztok!
Rossz hírt kell közöljek veletek! A blog, már így is a halálán jár, és nem érzem úgy, hogy folytatnom kéne.
Tényleg sajnálom a dolgot!
Aztán lehet, hogy majd egyszer folytatni fogom, ezért nem is zárom be. De most nem megy. :/
Nagyon sajnálom!

65.rész ♕ (Második évad 11.rész)

Megint egy csomó díjjal gazdagodtam, de olyan szinten nincs időm, hogy örülök, ha a részeket fel tudom tenni. Szóval sajnálom, hogy nem rakom ki őket! Itt köszönöm azoknak, akiktől kaptam! ♥♥♥

Illetve bocsánat, hogy ilyen későn hozom, csak elromlott a telefonom, amiben benne volt az egész rész. Így újra kellett írjam. :$ Plusz még a suli is húzós, de próbálkozom.

- Huhh egy csík- eszmélt fel a bámulásból Tina.
- Többet nem akarom ezt átélni!- jelentettem ki, majd a fürdőszobai szemetesbe dobtam a használt tesztet.
- Lehet, hogy csak elrontottad a gyomrod- mondta, mikor visszaértem.
- Lehet- válaszoltam, majd visszadőltem az ágyba.
- Lemegyek a többiek után.
- Oké. Érezd jól magad.
- Neked is azt kéne...
- Majd ha jobban leszek, lefáraszthatsz. Megígérem!- mosolyogtam rá.
- Szavadon foglak!- figyelmeztetett, majd kiment a szobából.
Néhány plusz óra alvás után, már szinte tökéletesen éreztem magam, bár még a hasam fájt.
Kimentem a nappaliba, ahol a többiek éppen filmet néztek. Leültem az utolsó szabad helyre, ami Tina és Danielle között volt.
- Hogy vagy?- súgta a fülembe az utóbbi.
- Sokkal jobban.
Nem válaszolt, csak rám mosolygott, majd odabújt Liamhez, és nézte tovább a filmet, ami már eléggé a vége fele járt.
Én is a képernyőre szegeztem a tekintetem, és figyelmesen néztem az utolsó tíz percet.
- Mi lesz a következő?- tudakolta Zayn, mikor már a stáblista ment a képernyőn.
- Toy Story?
- Liam!-szóltunk rá egyszerre.
- Oké. Oké- emelte fel megadóan kezeit.
Végül az éhezők viadalát kezdtük el nézni, mert a többség még nem látta. Közöttük én sem.
Olyan éjjel egy körül mehettünk el aludni. Mindenki holt fáradt volt, még én is, pedig átaludtam az egész napot.
Reggel korán kipattantak a szemeim. Gyorsan elkészültem, majd a kis konyhában elkezdtem kávét főzni. Óvatosnak kellett lennem, mert Harry alig négy méterre aludt a kanapén. A lehető leghalkabban próbáltam ténykedni, de sajnos ez nem jött össze. A bögre hangosan csattant a mosogatóban. Szerencsére nem tört össze, de Harry felébredt a zajra.
- Bocsi. Kérsz kávét?- néztem rá.
- Igen- mondta, és mellém sétált. Csak egy alsónadrág volt rajta, és próbáltam nem a tökéletes testét nézni.
Elkészítettem neki az italt, majd letettem a konyhapultra, ami előtt ült. Bólintott egyet köszönet képen, majd belekortyolt. Azonnal elmosolyodott. Gondolom azért, mert ízlett neki. De nála sosem lehet tudni...
Mikor végzett vele, betette a bögrét a mosogatóba, majd elindult a szobám, mármint szobája felé.
Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig leültem a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t.
- Jó reggelt!- köszönt Tina és Niall egyszerre, mikor kinyitották a szobájuk ajtaját.
Visszaköszöntem nekik, ők pedig lehuppantak mellém.
Hangosan vágódott ki a szobaajtó, amin Harry lépett ki egy szál törölközőben.
- Ez mi a szar?- állt elém, és az arcomba nyomta a tesztet.
A francba!
- Menjünk be a szobába- mondtam egy torokköszörülés után. Tina vészjóslóan nézett rám. Magamtól is rájöttem, hogy ez nehéz menet lesz...
- Te tudtad?- fordult hirtelen a páros hím tagja felé.
- Öhh.. Nem- válaszolt zavarodottan.
- Persze...- válaszolt Harry, majd újra rám nézett.
Elindultam a szoba felé, és éreztem, hogy Harry követ, majd mikor beértünk a helységbe, hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Csoda, hogy nem szakadt ki a helyéből.
- Mi ez?- kérdezte újra.
Gondolom tisztában volt vele, hogy pontosan mire is való az az izé...
- Harry...- kezdtem, de azonnal félbe is szakított.
- Ne Harry-z itt nekem!- nézett rám mérgesen.
- Mit érdekel a dolog?- emeltem fel a hangom.
- Szerinted?- emelte föl fél szemöldökét.
- Oké. Értem, de nem vagyok terhes.
- Köszi, hogy szóltál...- mondta gúnyosan.
- Ki mondta, hogy esetlegesen tőled lenne?- kérdeztem, mire lefagyott az arcára az a gúnyosság.
- Hihetetlen vagy! Legalább tudod, hogy ki lett volna a szerencsés? Vagy annyi mindenkivel összefeküdtél, hogy nem is tudod ki lenne az?
Övön aluli ütés... Köszi Harry!
- Ohh fogd már be! Semmi közöd a magánéletemhez.
- De van!- jelentette ki merő egyszerűséggel.
- És ugyan mi?- most rajtam volt a sor, hogy a szemöldökömet felhúzzam.
Na ez az, amire nem tudott válaszolni.
Halkan kopogtak az ajtón, majd Tina lépett be.
- Megvagytok?- kérdezte.
- Még nem gyilkoltuk meg egymást- válaszoltam.
- Együtt hagyhatlak titeket?- tette fel újabb kérdését Tina.
- Már megyek is- néztem Harry szemébe, amiben hihetetlen csalódottságot véltem felfedezni.
- Mi a terv mára?- kérdeztem már kint a nappaliban. Ahol már mindenki ott volt. Talán felkeltett mindenkit a vita?!
- Te a lányokkal vásárolni mész- mutatott rám Louis.
- És ti?- utaltam a srácokra.
- Szörfözni megyünk- válaszolt Liam.

64.rész ♕ (Második évad 10.rész)

Visszaolvastam a hozzászólásokat, amiket írtatok (és tudom, hogy válaszoltam), de úgy érzem meg kell még itt is köszönjem nektek a dolgot.
Azt hiszem elég nagy utat megtett már a blogom, annak ellenére is, hogy vannak olvasottabb blogok is az enyémnél. Felemelő érzés, hogy mikor feljövök, látok egy-két új hozzászólást. Nagyon jól esik.
Sokszor érzem azt, hogy "Úr Isten! Nem tudok mit írni!" vagy "Nem megy ez nekem! Abbahagyom!", DE miattatok csinálom, és nem akarok nektek csalódást okozni!
Tudom, hogy néhány rész nem az igazi, és  azt is, hogy lesznek még ilyen részek.

Na mindegy! Itt is a legújabb rész! :)

- Most komoly, hogy ma még bulizni is akartok?- kérdeztem a társaságtól.
Már lemenőfélben volt a nap, mikor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a vacsorázásnak. Persze Niall már előre rohant, de nem tudom hogy volt annyi ereje, hiszen a nap és a víz kiszívta az összes erőnket. Nekem legalábbis biztosan.
- Igen- válaszolt Louis úrfi.
Elfoglaltuk a szálloda éttermét. Szó szerint. Csak mi voltunk bent, és mindenki megrohamozta a kajás pultot. Nagyon jól nézett ki a svédasztal, és elég sokféle étel volt.
- Mit eszel?- lépett mellém Niall.
- Még nem igazán tudom. Te?
- Szerintem halat- tűnődött el, majd el is indult a megfelelő pulthoz.
Én egy kis rántott sajtot, krumplit és salátát tettem a tányéromra. Laza, de laktató.
Elfoglaltunk egy hatalmas asztalt. Lepakoltam Niall mellé, és mikor felé fordultam megcsapott a halszag. Sosem volt semmi problémám vele, de ez nagyon büdös volt.
- Lia, minden oké?- nézett rám a szemben ülő Zayn.
- Igen- válaszoltam, és zavartan elmosolyodtam.
Elkezdtem enni, de a hányingerem fokozódott. Ki kellett menjek.
- Mindjárt jövök- súgtam Niall-nek, aki nem értett semmit. Ahogy én sem...
Az első dolgom az volt, hogy kerestem egy fülkét, amibe bemehettem. Éppen hogy időben mentem be. Az emlékeimen kívül, mindent kihánytam.
- Lia, itt vagy?- jött be Tina a helységbe.
Hallottam, hogy megáll a fülke előtt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Igen- válaszoltam, és kimentem. Határozottan jobban voltam.
Megmostam a kezem, majd az arcomra is fröcsköltem a hűs vízből.
- Lázad van?- aggodalmaskodott a húgom.
- Nem hiszem- emeltem a kézfejem a homlokomhoz.- Nincsen.
Láttam, hogy valamit kérdezni akar, de nem tette.
- Fölmegyek. Szerintem nem megyek veletek bulizni.
- Pihenj csak. Bulizni bármikor tudunk- mondta mosolyogva.
Elindult a wc kijárata felé, ahová követtem, de utána elágaztak útjaink. Ő ment az étteremhez, én pedig fel, a legfelső emeletre. Egyenesen a lakosztályunk kanapéjára.
Készen voltam megszabadulni az émelygéstől, és a fejfájástól. Mély álomba akartam esni.
Reméltem, hogy tekintettel lesznek rám, és nem fognak viháncolni a nappali közepén.
Szerencsére hamar el tudtam aludni, miután bevettem egy fájdalomcsillapítót. Nem szeretek gyógyszert szedni, de néha muszáj.

Reggel még mindig nagyon fájt a fejem, mikor ébredezni kezdtem. Nehezen kinyitottam a szemeimet, és egy ismeretlen szobában ébredtem. Nem a nappaliban, ahol este lefeküdtem.
Értetlenül néztem körbe, majd megláttam a sarokban egy bőröndöt, ami által be tudtam azonosítani, hogy kinek a szobájában is vagyok. Ne már! Kinyírom Tinát!
- Kop. Kop. Bejöhetek?- dugta be a fejét a szoba tulajdonosa.
- Ahha- válaszoltam.
- Jobban vagy?- próbált kedves lenni.
- Egy kicsivel.
- Nem akartunk éjszaka felkelteni, ezért behoztalak ide.
- És te hol aludtál?- kérdeztem, mikor láttam, hogy az ágy másik fele érintetlen.
- Kint a kanapén. Egész kényelmes.
- Hát köszönöm, hogy gondoltatok rám- próbáltam menekülőre venni a dolgot.
- Nyugodtan maradj itt, amíg jobban nem érzed magad. Addig kiköltözöm a nappaliba én.
- Köszi Harry.
- Nincs mit- válaszolt, majd kiment a szobából.
Wow. Harry és a kedvesség... Mostanában számomra ez a kettő nem fér össze.
Pár perc múlva Tina kopogtatott be.
- Hogy vagy?- kérdezte, miközben letett egy tálcát az ágyra, amin egy kis diétás reggeli volt.
- Kicsit jobban.
- És tudod, hogy mitől voltál rosszul?
- Nem- válaszoltam, és falatozni kezdtem az omlettet. Ám pár falat után, már siettem is a mosdóba.
- Mikor voltál utoljára valakivel?- kérdezte, amint visszaértem.
- Tina!
- Mi van? Nem lehet, hogy esetleg terhes vagy?- kérdezősködött.
- Dehogy!- kezdtem el nevetni.
- Védekeztetek Harry-vel?
- Azt hiszem igen.
- Csak hiszed?- horkantott fel, mire elbizonytalanodtam.
- Sokat ittunk. Nem emlékszem. Basszus- temettem az arcomat a kezembe.
- Oké. Megkérdezzük a lányokat, hogy van-e náluk teszt- vette a kezébe az irányítást.
- Ne! Nem akarom, hogy tudjanak róla!
- Akkor lemegyek a hotel gyógyszertárába, és veszek egyet. Te meg maradj itt!
- Oké- válaszoltam kétségbe esetten.
Nem akarok gyereket! Nem most! Nem Harry-től! Vagyis, édes lenne egy kicsi Harry, de nem így! Jézusom! Neki mi lenne a reakciója?!
Kész káosz volt a fejemben. Tizenkilenc évesen, nem az az életcélom, hogy máris gyerekem legyen.
Tina hamar vissza is tért, egy kis dobozzal. Kinyitottuk, és elolvastuk a használati és magyarázati útmutatót.
Remegő kezekkel és lábakkal léptem be a fürdőszobába.
Tettem az utasítás szerint a dolgom, majd mikor végeztem, kimentem Tinához.
- Most akkor várnunk kell 5 percet- mondta, és a kis készüléket kezdte szuggerálni, amit az ágyra tettem.
- Kikészülök addigra!
- Jöttök a partra?- nyitott be Niall.
- Nem- válaszoltuk egyszerre.
- Mi folyik itt?- vonta föl a szemöldökét. Segítségkérőn Tinára néztem, aki karon ragadta Niall-t és kivonultak a teraszra.
A kis szerkezetet néztem, és vártam, hogy csak egy csík legyen rajta. Nemsokára visszajöttek, majd Niall kiment a szobából. Tina visszaült mellém, és csöndesen együtt vártuk az eredményt. Idegtépő volt a csend és a várakozás.

63.rész ♕ (Második évad 9.rész)

Hello everybody!
Nem rabolom az időtöket, mindenféle bevezető szöveggel, szóval itt is az új rész! :))
Kicsit rövid, de remélem tetszik majd nektek...
És mindenképpen örülnék pár hozzászólásnak/kommentnek. :$

- Indulhatunk?- kérdezte Tina, miután kiléptem a fürdőből a nappaliba.
- Igen. Irány barnulni!- sasszéztam az ajtóhoz.
- Csak ne olyan hevesen!- nevetett fel Niall.
- Nem megyünk?- értetlenkedtem szomorúan.
- A többiek még tollászkodnak- válaszolt Harry, aki akkor lépett ki a szobájából.
- Mi előbb megyünk. Majd lent találkozunk- intett hátra Tina, és elindult a lift felé, ahová követtem.
- Örülök, hogy eljöttünk- néztem rá mosolyogva.
- Én is. Néha nyomasztó az otthoni időjárás, meg minden.
- Jajj, de sajnállak!
- Sajnálj is! Nehéz öt srác mellett.
- Szinte minden tinilány cserélne veled- nevettem el magam.
- Jogos- adta meg magát.
- Niall-el jól megvagytok?- tértem rá arra a kérdésre, ami leginkább foglalkoztatott.
- Igen. Bár mostanában keveset láttam, a munka miatt.
- Ez van, ha egy keményen dolgozó ember barátnője vagy- tettem a kezem a vállára, és nagyon bölcsnek éreztem magam.
Hatalmas pálmafák álltak a szálloda  egész területén. Nagyon jó érzés töltött el. El sem hittem, hogy négy hétig azon a csodálatos helyen lehetek.
Kisétáltunk a hatalmas kerten keresztül az óceánhoz. A homok kicsit meleg volt, ahogy beleléptünk, de egy idő után megszoktuk.
Lepakoltunk oda, ahol láttunk két szabadon árválkodó napágyat, és letettük rá a cuccainkat. Levettük magunkról a fürdőruhánk feletti lenge nyári ruhát, és már mentünk is az óceánba.
- Ez jó- mondta, mikor már a hasunkig érő vízben voltunk.
- Szerintem is, bár szerintem én többet nem jövök be idáig.
- Miért?
- Mert Hawaii-on vagyunk. Vannak cápák...
- Basszus!- pánikolt be mellettem.
- Sokan vannak körülöttünk, szóval no para!
- Hát oké- vont vállat.
Visszatértünk a Niall-ös témához. Azt hiszem jól jött neki, hogy beszélhet erről valakivel komolyabban. És én is örültem, hogy végre beszélhetünk.
Mikor már meguntuk a minket körülvevő kékséget, úgy döntöttünk, hogy kifekszünk napozni. Bekentük magunkat naptejjel, majd hasra vágtuk magunkat, és élveztük a nap kellemes sugarait.
- Feltehetek egy kérdést?- szólalt meg pár percnyi csend után.
- Már megtetted.
- Hahaha.
- Bocsi, nem hagyhattam ki. Na, ne kímélj!
- Szóval, ha lenne rá mód, megpróbálnád újra Harry-vel?
- Hirtelen kérdés...- állapítottam meg, majd azon kezdtem agyalni, hogy hogyan tudnék kitérni a válaszadás elől.
- Hello lányok- vetődött be közénk Niall a semmiből.
- Mi a téma?- hallottam meg Harry hangját is.
- Te- vágtuk rá egyszerre Tinával, miközben mindketten felültünk.
- Király!- válaszolt vigyorogva, amit egy szemforgatással jutalmaztam. Gondolom nem hitte, hogy tényleg ő volt a téma.
- Többiek?- kérdezte Tina.
- Meguntuk a várakozást, de elvileg mindjárt jönnek- mondta Niall. Nem az erősségük a várakozás, és a készülődés sem...
- Voltatok már bent?- bökött a víz felé Harry.
- Igen. Jó meleg- válaszoltam, mivel Tina éppen Niall szájában volt. Vagy fordítva. Nekem mindegy.
- Bemegyünk?- kérdezte Niall barátnőjétől, aki azonnal rám nézett. Bólintottam, hogy menjen nyugodtan. Csak nem öljük meg egymást Harry-vel addig...
Visszafeküdtem a hasamra, és folytattam a barnulást. Szándékosan nem vettem tudomásul Harry-t.
Hallottam, hogy mocorog mellettem, majd egy kicsit távolabbról meghallottam, hogy beszél. Gondoltam telefonon, mert a másik személy hangját nem hallottam. De nem is nagyon érdekelt. Kinek akarok hazudni?! Igen is érdekelt, hogy ki van a vonal túlsó végén. Nem beszéltek sokat, de az elmémet annál inkább zavarta. Bár biztosan valamelyik családtagja volt. Vagy valami ilyesmi. Nem is értem, hogy miért érdekelt annyira a dolog.
- Lia! Hazza!- szólt oda nekünk Louis, valahonnan a távolból. Így még az is megtudták a nevünket, akik eddig nem voltak tisztában vele.
Felemeltem a fejem, és sejtettem, hogy nem tudok majd nyugodtan napozni. Mindenki leült egy törölközőre, és bekenegették magukat (illetve egymás hátát).
- Három óra múlva vacsora idő van- értesített minket Liam, aki a szálloda általános tudnivalóit olvasgatta, miközben Dani a hátára nyomott egy adag naptejet.
- De mi akkor megyünk, amikor akarunk. Nem?- tudakolta Zayn.
Néha jó, hogy kivételeznek az emberrel. Akkor ehetünk, amikor akarunk. Ez elsősorban Niall-nek és kedves párjának kedvező.
- De, de- bólogatott Harry.
- Irány a vízbe!- üvöltötte el magát Louis, majd rohanni kezdett a homokban Tináékhoz. Ennyit a romantikáról...
Szépen lassan mindenki bement, rajtam és a Pezz-Zayn pároson kívül. Mikor mentek befelé, megakadt a szemem a fiúk felsőtestén. Hát nem kispályások... Elsősorban Harry agyonvarrt testét nézegettem, a napszemüvegem mögé bújva. Még véletlenül sem akartam lebukni.
- Tudom, hogy őt nézed- zökkentett ki a bámulásból Zayn.
- Kit?- adtam az értetlent.
- Harry-t.
- Én ugyan nem!
- Zayn, hagyd már!- verte vállba barátját Perrie.
- Tudom, hogy nekem van igazam!- mondta, majd Pezz felé fordult és folytatták a csevegést és miegymást.

62.rész ♕ (Második évad 8.rész)

Sziasztok drága olvasók! ♥
Köszönöm a visszajelzéseket, és a sok támogatást! Remélem mindenkinek tetszeni fog az új rész.

És köszönöm a rengeteg díjat, amit kaptam! ♥♥♥
(Azokat nem teszem ki, mert már így is annyi van. Sorry! :$)

- Kérem utasainkat, hogy a biztonsági öveiket kapcsolják be. A leszállást megkezdtük!- szólt a mikrofonba a légiutas-kísérő.
Este kilenckor indultunk el Londonból, és kemény 12 órás repülőút után felüdülés volt ezt hallani.
- Alig várom, hogy a parton legyek- pattogott Eleanor mellett Louis.
- Nyugi. Még a szállodához is el kell menni- mondta neki Harry.
- Mikor érünk oda?- nyávogott újra.
- Valaki hozott nyugtatót?- néztem körbe a magángépen.
Paul olyan előrelátó volt, hogy nem akarta, hogy az utasok megőrüljenek a srácoktól, így inkább külön gépet kaptunk. Ami végül is ezerszer jobban tetszett, mit a normális utasszállítók.
- Nincs arra szükség- mondta El, majd elhallgattatta Louis-t. Sok köszönet érte!
Komolyan, egy csecsemővel nem lehet ilyen nehéz az utazás, mint Louis-val... Bár szerencse, hogy a háromnegyed utat mindenki végig aludta.
- Na ne nyáladdzatok, hanem kössétek be magatokat- szólt rájuk Niall.

- Kisbusz?- értetlenkedtem már a repülőtér előtt.
- Sokan vagyunk. Valamivel a szállásra kell szállíttatni magunkat- adta a választ Liam.
Mostanában nem az erősségem a gondolkodás. A munka leszívja az agyamat.
- Pontosan hol is fogunk lakni?- fordultam az előbbi válasz adójához.
- Ne tőlem kérdezd! Niall volt a szervező- válaszolt, majd elém tolta az érintett személyt.
- Aloha- integetett az arcomba Niall.
- Neked is. De azt még mindig nem tudom, hogy hol fogunk lakni.
- Ne aggódj! Kézben tartom a dolgokat.
- Ettől féltem- mondtam nem túl pozitívan.
Már hozzá szoktam, hogy semmit sem tudnak komolyan megoldani, habár az utóbbi időben elég nagy változás ment végbe, a viselkedésükkel kapcsolatban, de azért nem bízom el magam előre. Jobb, ha rajtuk tartom a szememet...
- Stip-stop Lia mellett ülök!- mondta Danielle, ezzel kizökkentve a gondolkodásból.
- Végre csaj gyűlés!- sóhajtott fel Perrie, mikor minden nőnemű tag egy helyre telepedett le.
- Hallottuk!- válaszolt hátra Zayn, majd folytatta a beszédet a srácokkal.
Különösebben nem törődtünk azzal, hogy csupán egy méterre ülnek tőlünk, és elkezdtük kibeszélni őket. Mármint a barátnők meséltek, hogy mi van a párkapcsolataikkal.
Ha jobban belegondolok, az egyetlen normális kapcsolatom Harry-vel volt, és az sem tartott sokáig. A lányok pedig már ősidők óta a párjukkal vannak. Mondhatnám, hogy féltékeny lettem, de beláttam, hogy én rontottam el a dolgokat. Magamnak köszönhetem, hogy hol is tartok most...
- És neked van valakid?- kérdezte Perrie egy hirtelen pillanatban.
- Öhhh... Nincsen. Nem nagyon volt időm pasizni az elmúlt időben.
- Keresünk neked egy rendes alakot!- mondta Eleanor, aki legalább úgy pörgött, mint a barátja.
- Megérkeztünk!- szólt a sofőr nekünk, majd a srácok egyszerre rohamozták meg a kocsi ajtaját, ezzel kialakítva egy nagy dugót.
- Kulturáltan!- kiabált előre a húgom.
- Mintha magamat hallanám- mondtam neki elismerően, mire felnevetett.
- Valahogy kordában kell tartani őket...
- Néha elgondolkozom azon, hogy ki az idősebb. Te vagy a srácok.- mondta Danielle teljesen komolyan, majd elnevette magát.
- Majdnem két év alatt muszáj volt a rendet betartani, ha ti nem tettétek- nézett Tina El-re és Dani-ra.
- Két év?! Nekem sokkal kevesebbnek tűnt...- tűnődött el Eleanor, már a kisbusz előtt.
Egy hatalmas hotel előtt találtam magam. Míg a sofőr és a hordár a csomagjainkkal babrált, addig volt időm alaposan körülnézni.
Nem sokkal később bementünk a portára bejelentkezni, míg felvitték a csomagjainkat a szobáinkba.
- A legfelső emeleten, az elnöki lakosztályokat kapják- mondta a portás nő, aki azonnal el is kezdett flörtölni Harry-vel. Vagy Harry vele.
- Köszönjük- vette ki a kezéből a két kártyát Niall, és elindult a lifthez. Mi meg követtük, mit a bárányok.
Persze két személyszállítóval kellett menjünk, mert tízen nem fértünk be egybe.
- Itt is lennénk- húzta végig az egyik kártyát a kilincs melletti érzékelőn, mikor az emeleten megtaláltuk a helyes számozású ajtókat. Amik szerencsére egymás mellett voltak. Sőt annak az emeletnek, azon a részén, csak az a két ajtó volt. Legalább nem fognak ránk szólni a szomszédok...
- Ki kivel fog aludni?- kérdezte Tina, aki nyilván miattam tette fel a kérdést, hiszen mindenkinek volt párja. Vagyis majdnem mindenkinek.
- Mindjárt megnézzük, hogy hány szoba van- mondta Niall, majd felfedező útra ment, miközben mi ledobtuk magunkat a hatalmas nappaliban.
- Jó kis hely- mondta Louis az ablaknál állva.
- Szóval itt három franciaágyas szoba van- válaszolt Niall, mikor visszatért hozzánk.
- És a másikban?- kérdezte Perrie, akinek szerintem leesett, hogy miért is érdekel minket ez ennyire.
Az ok nyilvánvaló volt. Nem akartam Harry-vel egy szobában aludni. Főleg nem egy ágyban.
- Nézem!- mondta a főszervezőnk (alias Niall), és átment a másik lakosztályba.
- Én tuti, hogy lefoglalom az egyik óceánra néző szobát- szólalt meg Harry, aki a kanapén terpeszkedett (sajnos) mellettem.
- Ott kettő van- jött vissza Niall.
Basszus! Basszus! Basszus!
- Akkor szobaelosztás!- rikkantott fel Louis, és azonnal lestoppolta  az egyik itteni szobát Eleanorral.
- Én is maradok itt!- szállt be Harry is.
- Én a másikba szívesen megyek Perrie-vel és Liam-ékkel. Ha nekik okés- mondta Zayn.
- Persze- bólintott Liam.
- Akkor mi Tinával maradunk itt- fejezte be Niall az elosztást.
A bökkenő csak az volt, hogy én szoba nélkül maradtam.
- És Lia?- érdeklődött Tina. Végre valaki észrevett....
- Én elleszek a kanapén- vontam vállat műmosollyal az arcomon.
- Biztos?- nézett rám aggódóan Danielle.
- Ja. Kényelmes lesz.
- Mindenki cuccoljon le, öltözzetek át, és mehetünk a strandra!- pörgött fel újra Louis.
- Még jó, hogy aludtunk a gépen- súgta a fülembe Tina. Igen. Alvás nélkül szerintem itt dőltünk volna ki, amint megérkezünk.